2017. január 8., vasárnap

Wherever you are - Huszonkettedik - Előzetes

Sziasztok! Remélem még lesz pár ember, aki majd ezt elolvassa. Az előző posztomban megírtam, hogy mit szeretnék kezdeni ezzel a történettel. Hogy újra szeretném írni egy bizonyos résztől, mert úgy érzem, onnantól esett ki a kezeim közül az irányítás. Ezt a kis ízelítőt az új 22. részből csempésztem ki ide nektek, hogy felkeltsem vele egy kicsit újra a figyelmeteket, és visszatérjenek olyan olvasók is, akik már elvesztették a türelmüket a blog iránt.
Remélem, tetszik majd nektek, és velem maradtok. A teljes részt még a hónapban olvashatjátok majd!


-Hagyjad kicsim majd én -mosolygott rám Luke miközben én a naptej elkenésével próbálkoztam a hátamon. Lassan kioldotta a felsőmet, már vizes kezével, míg én elől lefogtam, majd lassan elkezdte a bőrömbe masszírozni a krémet.
-Luke! -szóltam neki mikor már kezei hasamra tévedtek és nyakamat kezdte el csókolni. -Hülye! Nyilvános helyen vagyunk, ne csináljunk címlap szorit -kuncogtam mire Ő édesen nevetni kezdett.
-Csak úgy mondom, hogy belőled sosem tudok betelni -suttogta a fülembe. -Legszívesebben itt magamévá tennélek most -morogta a fülembe miközben az én testem libabőrössé vált, ahogy lehelete a bőrömhöz ért.
-Bekötöd a felsőm? -kérdeztem mire lassan végigsimított a hátamon, ami megremegtetett és végre bekötötte az anyagot. Kuncogva fordított maga felé majd egy csókra húzott volna, viszont elhúzódtam tőle. Ha ő kínozhat az érintéseivel, én miért nem kínozhatnám valami mással?
Döbbenten kezdte el fürkészni arcomat miközben egyre erősebben ölelt magához. Megsajnáltam szegényt így ajkaihoz hajoltam és vártam a reakciójára. Ő sem közelített, és én sem. Azonban így már meg is volt, hogy mivel vághatok neki vissza az előbbiekért. Már csak hajszálak választották el ajkainkat miközben néha-néha megérintettem őket. Ám nem hagytam neki, hogy csókot csenjen. Már ajkaim után kapott volna mikor elengedtem nyakát és a víz felé kezdtem szaladni. Viszont ahogy sejtettem utánam is iramodott. Már majdnem a vízben voltam, mikor a derekamon megéreztem erős karjait, amikkel maga felé perdített és végül letámadta ajkaimat.
Birtoklóan magához szorított miközben ajkaink forró táncot jártak. Karjaimat nyaka köré kulcsoltam úgy húztam magamhoz még közelebb, ami már szinte lehetetlennek bizonyult. Annyira egymásnak voltunk már feszülve, hogy csoda lett volna, ha egy hajszál elfér közöttünk. Próbáltam minden egyes pillanatát kiélvezni annak, hogy ajkai enyémeket falták. Hogy újra itt van, és csak velem foglalkozik.
Kuncogva váltam el tőle miközben tekintetünk egybe olvadt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése