Prológus

Sziasztok! Úgy gondoltam, hogy eljött az ideje annak, hogy közzé tegyem a Prológust. Itt is van! Az időzítés pedig jobb nem is lehet, mint Hemmo szülinapján! Remélem mindenkinek tetszeni fog és továbbra is velem maradtok és olvassátok a firkálmányaimat.

Puszi! Lolo. xoxo

Long Way Home

2013.01.04.

-Szerintem ideje lenne bepakolni -szólalt meg Mikey miután eljátszották az utolsó számukat is. Holnap ugyanis elmennek kerek egy hétre koncertezni. Ilyenkor mindig együtt vagyunk. Olyankor nem is gondolok arra, hogy holnap már nem lesznek velem, sokkal inkább elalvás előtt. Végül is a napjaim 70%-át általában Ash-ékkel töltöm, viszont mikor nincsenek a közelemben halálra unom magam. Ha nem is vagyunk mind együtt, de valaki mindig mellettem van a bandából. Ha mondjuk Ash-nek dolga van és nincs otthon, a három fiú közül valaki simán átjön ökörködni és ezt imádom bennük.

Most éppen Luke-éknál tartották a próbát. Ugyanis holnap Liz, Hemmo anyuja viszi el őket a reptérre az összes cuccukkal. Én is segítettem nekik pakolni, mivel már tudom, hogy ilyenkor nehéz odafigyelniük bármire is. Épp Ash felszerelésének elcsomagolásába segítettem mikor visszamentünk Luke-al a garázsba, hogy nem-e maradt ott valami.

-Úgy látszik megvagytok -mondtam mosolyogva majd lehuppantam a kanapéra ami direkt arra szolgált, hogy próbák után lehessen valahol pihenni. Luke is követett majd a kanapé másik szélére ült. Tudta már, hogy kifogom használni a nagy teret így kifeküdtem a puha bútoron és a fejem Hemmo ölébe helyeztem. Mosolyogva nézett le rám miközben ő azt darálta, hogy mennyire várja már, hogy túl legyenek ezen a koncert sorozaton és újra belekezdjenek a dalok írásába. Imádja a bandát, és ez a többi három fiúról is elmondható. Ekkora elszántságot még sosem vettem észre Ash szemében sem mióta megvan a banda. Mindig is arra vágyott, hogy egy jó hírű bandába dobolhasson, és összejött neki! 8 éves kora óra megveszik a zenéért. Emlékszem mikor régen együtt bohóckodtunk. Ő a dobjai mögött ült én meg próbáltam gitározni amiből a végén mindig az lett, hogy random össze-vissza pengettem a gitárt. Viszont Ashton már kiskorában elhatározta, hogy ez lesz az élete. A zene.

Luke-ot ismerve és a többieket is, tudom, hogy ők is ugyanígy elhatározták magukat. Végül mertek kockáztatni és bevállalták ezt az életet amivel nagy sikerre is törtek.

-...de a legrosszabb az, hogy nem láthatunk téged kerek egy hétig -rázott vissza gondolataimból mondatával aminek csak a felére kaptam fel a fejem. -Jó persze anyuék is hiányozni fognak meg Jack-ék is, de te valamiért jobban -vallotta be mire elmosolyodtam és kicsit felemelkedve megpusziltam az arcát.

Fogalmam sincs miért tettem, viszont jól esett. Azonban rögtön el is pirultam miután átgondoltam az egészet. Épphogy nem szája sarkára nyomtam a puszit, amire visszatekintve egyre kínosabbá vált a helyzet. Luke is a szokottól vörösebb fejjel vigyorgott. A szeme viszont mindent elárult mint általában...

Elveszve gyönyrű kék íriszeiben, vágyat merek felfedezni benne amit szinte lehetetlennek tartottam. Ám csaknem fekete szemeibe nézve tudatosult bennem a tény, hogy jól látom. Aránylag gyorsan történt az egész, viszont azóta a testembe égett az az érzés amit kiváltott belőlem.

Lassan lehajolt hozzám majd megállt ajkaim előtt. Éreztem ahogy levegő vételei egyre szaporábbá válnak majd még közelebb hajolt. Ajkai majdnem, hogy már súrolták enyémeket és már megvesztem a csókjáért. Furcsa érzés volt. Sosem gondoltam ez előtt Luke-ra úgy, mint lehetséges pasi jelölt. Nem is mertem volta mert tudtam, ha Ashton megtudja sose engedné, hogy együtt legyünk. Volt már, hogy máshogy tekintettem rá, de ez az érzés most sokkal másabb. Erősebb, és szinte már fáj, hogy nem ér hozzám, hogy nem csókol meg. Csak vár. Nem tudom, hogy a reakciómra, vagy arra hogy tegyek valamit. Én viszont nem csináltam semmit, csak lassan beharaptam alsó ajkamat és elfolytottam magamban egy nyögést. Szenvedtem szinte már a közelségében, és ez jól látszott rajtam. Ajkai és csillogó szemei között járattam tekintetem ami már lassan megbolondított.
Egyik pillanatról a másikra csak azt észlelem, hogy ajkai már enyémeket falják. Hajába túrtam és úgy vontam magamhoz közelebb. Először édesen csókolt majd egyre szenvedélyesebbé vált. Ajkaim elnyíltak ezzel bejutást engedtem nyelvének számba. Egy jóleső nyögés hagyta el a számat, amit ő szemét módjára megmosolyogtatott. Erre válaszolva óvatosan beleharaptam ajkába amit egy morgással reagált le. Lassan beleültetett ölébe, de esze ágában sem volt megszakítani a csókot. Egyre jobban egymásnak feszültünk, már egy pengető se fért volna el közöttünk, eszünk ágában sem volt elengedni a másikat, ám tudtuk ha nem tesszük meg akkor más fog szétszedni minket.
-Khüm -hallottam meg Ash krákogását. Abban a pillanatban döbbenten elváltunk egymástól. Tudtuk, hogy ez lesz. A vicc pedig csak az, hogy azt hittük van még időnk élvezni egymást. Ezek után nem volt merszem a bátyám szemébe nézni így inkább szégyenlősen lehajtottam a fejem és lemásztam Luke öléből várva Ashton reakcióját. -Hosszú lesz ez az egy hét úgy nézem -mondta szúrós szemekkel minket fürkészve.

Nyitás 08.08.-án!