Wherever you are - Hetedik

Brick By Boring Brick

Mikor odaértünk a gokart pályára olyan érzés fogott el mint kiskoromban. Imádtam ezekben a kis autókban száguldozni és mindig nagyon élveztem. A srácokkal sokat jártunk ide, és volt mikor még Laurennel is eljöttünk egy kicsit ökörködni. A lényeg csak az volt, hogy itt mindig baromi jól éreztem itt magam.

-Kösd fel a gatyád Kicsi lány mert szétalázlak a pályán! -nevetett Jack amit én csak egy 'Pff'-el reagáltam le.

-Nehogy azt hidd! -nevettem miközben mindenki befizetett majd megkapva a bukókat már mentünk is elfoglalni a pályát. Egy külön terepen voltunk ahol régebben sok versenyt rendeztek. Ez általában a haladó szintű gokartosoknak adott helyet.
Miután kigyönyörködtük magunkat a pályában kaptunk két kulcsot ami az öltözőket nyitotta. Gyorsan bementünk a lányokkal a nekünk szánt terembe majd felvettük az overálokat amit még a bukókkal együtt kaptunk. Mielőtt még kimentem volna gyorsan összefogtam a hajam úgy, hogy az kényelmesen elférjen majd a sisak alatt.
Pár perc múlva már mindenki teljes felszerelésben állt az öltözők előtti kis csarnokba, ám mielőtt még szétszéledtünk volna csináltam egy két képet a srácokról. Miután megbizonyosodtam róla, hogy nem lett homályos egyik sem elraktam a telefonom majd elengedtem őket.

Miután kiértünk a pályára úgy döntöttünk, hogy rendezünk egy kis versenyt amihez csoportokba kellett rendeződnünk. Egyszerre csak hárman indultunk és négy csapatot csináltunk. A csapat elsők tovább jutnak egy másik körbe ahol majd a többi csoport nyertesével kell egyszerre rajtolni. Végül majd kiderül ki a legjobb gokart-os közülünk.

A csoportokat úgy alkottuk, hogy négy ember húzta ki a neveket. Ez a négy ember Alex, Rian, Tami és Zack volt. Őket egy a gokart pályán dolgozó srác húzta ki, hogy fer legyen az egész játék. Végül én Alex-el és Jack-el kerültem egy csoportba. Rian-hez került két lány, vagyis Hanna és Lauren. Tami húzta ki Luke-ot és Calum-ot. Zack pedig Michael-t és Ashton-t.

-Vigyázz Jack-el, ő nagyon profi ebbe -mondta Alex mikor mellém ért  felemelve a plexit a bukójáról.

-Nyugi, nem kell féltened -mondtam mosolyogva majd visszahúztam szemeim elé a sötétített üvegű plexit és a versenyt indító srácra szenteltem a figyelmem. Mi rajtoltunk legutoljára, magyarul a másik három csoportból már megvoltak a nyertesek. Rian, Luke és Ashton már tuti benne vannak a második körben. Közben Jack is mellénk ért majd pár pillanattal később megkezdődött a verseny.

Szinte rögtön beelőzött Alex és Jack is, így szerencsétlenségemre én voltam az utolsó. Ám tudtam, hogy nem sokáig. Alex volt előttem így a régi szokásomhoz híven elkezdtem mögötte szlalomozni mintha azzal lennék elfoglalva, hogy valahogy kikerüljem. Ez a csapda valahogy mindig bejön mert ezáltal minden figyelme rám szegeződik és nem figyel az útra. Szépen bele is vezetett egy gumi oszlopba majd észre véve, hogy elmentem mellette elegánsan be is mutatott. Csak felnevettem majd tovább figyeltem az elém táruló kacskaringós utat.

Jack-el azonban tényleg nehezebb dolgom volt. Nagyon gyorsan és figyelmesen vezette a kis járgányt, és egy ideig nem is tudtam beérni. Megpróbáltam vele is azt mint Alex-el ám nála nem sikerült a malőr. Nyugodtan vezetett tovább egyre nagyobb sebességgel. Vagy lehet csak én lassultam le fokozatosan. Ki tudja, ám nagy nehezen újra a nyomába eredtem és az utolsó kör előtt már rájöttem, hogy kell kicselezni Jack Barakat nevezetű csillám pónimat(<3).  Addigra azonban Alex is mögém settenkedett de nem engedtem neki, hogy beelőzzön. Csak pár méter volt hátra a céltól viszont sehogy sem sikerült Jack-et leelőznöm így megelégedve a második helyezéssel száguldottam be a célba a srác után.

-Szép volt Kicsi lány! -jött oda hozzám Alex karja alatt a bukóját tartva míg a másikkal átölelt.

-Kösz! -mosolyogtam. -Te pedig egy állat vagy! -intéztem szavaimat Jack-nek aki csak nevetve táncolgatott.

-Megmondtam, hogy király vagyok! Szerintem megyek is venni egy koronát, legalább hiteles lesz a császár imidzsem -mondta elgondolkodó arccal mire mi csak körbe röhögtünk. -Na jó gyere ide! Nagyon jól nyomtad azért! -mondta majd megölelgetett.

-Olyan kis genyládálk vagytok! -nevettem. -De szerethetőek -mosolyogtam majd kimentem a pályáról Alex-el együtt és átengedtük a gokart-okat a másik három nyertesnek. Viszont mielőtt Luke elment volna mellettem erősen megöleltem majd egy csókot leheltem ajkaira bíztatás képen. Ashtont sem engedtem el ölelés nélkül, és csak az után voltam hajlandó lemenni a pályáról. Miután megszorongattam a bátyámat kisurrantam és a többiekkel együtt néztük ahogy rajtolnak.

Jack-nek megint csak sikerült előre törnie és a "futam" végig tudta is tartani a pozícióját. Ashton lett a második ami meglepett mivel az elején szinte rögtön hátránnyal kezdett mivel túl későn választott kocsit így késett a rajtról. Luke lett a harmadik aminek nagyon örültem. Nagyon jól vezetett, nem is értem miért nem csinálja már meg végre azt a fránya jogsit. Bár igaz, mikor is lenne rá ideje?! A negyedik pedig kizárásos alapon Rian lett. Szerencsétlennek az elején lefulladt a kocsija így szinte esélye se volt a győzelemhez. Viszont vele együtt mindenki végignézhette Jack öröm táncát amit persze senki sem bírt ki nevetés nélkül. Hát igen, ilyen egy érett 25 éves! De azért mind imádjuk!


Miután vége lett a gokart-os programunknak mindenki Luke-éknál kötött ki. A vicc, hogy szinte mindannyian kidőltünk. Ki a kanapéra, ágyra, padlóra, székre. Mindegy volt, csak ne kelljen állni. Végül páran megbeszéltük, hogy ha már itt vannak a srácok akkor valamit lássanak is Sydney-ből ne csak a gokart pályát! Ám fáradságra hivatkozva többen nem akartak velünk tartani. Ugyanis sétálni akartunk az All Time Low-os fiúkkal na meg Calum-al és Hannával. Sajna még az én noszogatásom után sem akart velünk jönni, Luke se más. Viszont mi mindegy-mindegy alapon neki vágtunk, heten Sydney utcainak.
-Na most merre? -kérdezte Rian miután egy kereszteződéshez értünk. Első sorban az operaházat akartuk nekik megmutatni. Azt bűn kihagyni egy Sydney-i kiruccanás során. Szinte minden erre járó turista megnézi az Ausztálok egyik legszebb épületét amit a fiúk se hagyhatnak ki!
-Egyenesen! -parancsolta (?) Calum miközben Hanna kezét szorongatta.
-Tényleg Cal! Nem is mesélted, hogy Hanna meg te... -kezdett bele Alex mire a lány már a fejét rázta.
-Nem értem! Mindenki azt hiszi, hogy együtt vagyunk pedig nem is járunk! -Hannah.
-Arra nem gondoltatok hogy jogosan hiszik azt? Mert végül is úgy viselkedtek mintha már ezer éve járnátok -mondta friss gokart királyunk, Jack.
-Az egész annyi, hogy már kis kora óta ismerem ezt a hülyét -mosolygott a lány miközben Calum-ra mutatott. -Bár igaz, hogy csak az után ismertem meg, hogy beköltöztünk Hornsby-ból ide Sydney-be!
Hannáék egy ideig Hornsby-ba laktak majd csak később költöztek be a nagyvárosba. Viszont mindannyian csak Calum-on keresztül ismertük meg. Furcsa, hogy előtte nem találkoztunk, viszont ez így volt rendjén! Mikor Cal bemutatta nekünk Han-t azt hittem, hogy járnak. Pedig csak kiskoruk óta a legjobb barátok. Az általános iskolában találkoztak először. Állítólag akkor volt is egy olyan időszakuk mikor együtt voltak. Biztosan nagyon aranyosak lehettek és szerintem tök jó, hogy a szakítás után is megmaradtak legjobb barátoknak.
-Ahaaaa szóval már értem mire fel ez a nagy kötődés! -esett le Jack-nek.
Lassan odaértünk Sydney egyik leglátványosabb helyére ami gyönyörű volt mint mindig. Imádom ezt a helyet. Egész Sydney-t! Mintha mindig is itt éltem volna. Pedig még kevesebb mint két éve költöztünk csak ide. Viszont valamiért mindig azt éreztem, hogy én ide tartozom.
Közelebb mentünk az épülethez amit mint mindig most is csodálkozva néztem végig. Valahogy sosem tudom megszokni a látványát. Hornsby-ba még ehhez fogható sincs!
Azonban úgy tűnik most kifejezetten többet csodálkoztam az épületben. Ugyanis megint csak hoztam a formám és az első adandó lépcsőfokba -amit nem vettem észre- megbotlottam. Ám nem estem el. Megtudtam tartani magam viszont a botlásom utáni következő lépésemnél sikeresen kiment a bokám. Zack kapott utánam és fogott meg, nehogy elessek újra.
-Pont mint Ash tegnap -nevetett Jack miután már stabilan tudtam állni (persze csak segítséggel).
-Azért megvagy? -kérdezte Alex. Aranyos volt tőle, hogy legalább egy kicsit is de aggódott. Csak bólintottam majd megpróbáltam ráállni a lábamra ami hát valljuk be egyáltalán nem jó ötlet az után, hogy kiment a bokád. Hangosan felszisszentem a fájdalomtól miközben könnyek gyűltek a szemembe. El sem hiszem, hogy lehetek ennyire szerencsétlen?!
-Gyere te két ballábas! -mosolygott Zack majd lehajolt előttem és felvett a hátára. Nevetve kapaszkodtam meg a nyakába miközben Alex elővette a telefonját azzal a címszóval, hogy 'Ezt muszáj megörökíteni'.
-Hy srácok! -köszönt a videóba az énekes miközben újra elindultunk az épület felé. -Éppen Sydney-be vagyunk Calum-al, Hannával és Nora-val akinek mellesleg sikeresen meghalt a bokája -mosolygott majd felénk irányította a kamerát mire mindenki beleköszönt vagy Jack esetében ordított. Aranyosan "bemutattak" minket a srácok az All Time Low rajongóknak majd miután befejezte Alex a videózást beültünk egy fagyira.
Ha fagyiról van szó, sosem vagyok válogatós. Imádok minden új ízt kipróbálni. Általában mindig kiröhögnek ha éppen nem tudom kiejteni helyesen az adott újdonság nevét. Így általában viccesen kezdődnek a fagyizások. Még van mikor marakukának (ami igazából maracuja) hívnak a srácok amit azt hiszem sosem fogok nekik megbocsájtani!
Miután nagy nehezen letudtam ülni egy székre, boldogan kezdtem bele a fagyim elfogyasztásába. Ma éppenséggel sárgadinnye és sacher fagyit kértem amit nem kell mondanom, rögtön megimádtam! Lassan a többiek is leültek az asztalhoz ahol én is helyet foglaltam, mire hirtelen szinte mindenkinek lett valami mesélni valója. Először Rian kezdett bele, hogy szerinte biztos bejött a fagyis csajnak mivel neki sokkal több fagyit rakott a tölcsérébe mint bármelyikünknek. Aztán jött Jack aki holtig merte volna állítani, hogy ő bizony látta, hogy egy lány azt üzeni neki, hogy hívja fel mire ő csak nevetve közölte, hogy 'Felhívnám, de honnan a francból tudjam a számát?'. Aztán Zack jött azzal, hogy velem nem szívesen edzene mert olyan könnyű vagyok, hogy szinte meg sem érzett a hátán. Erre persze a fél fagyimat az arcába nyomtam. Calum pedig azzal volt elfoglalva, hogy hogy tudná úgy bekötni a cipőjét, hogy ne jöjjön ki folyton a fűző. Ezt persze rögtön tudtuk is orvosolni.
Közben Alex néha lelépett telefonálni amit persze senki sem hagyott szó nélkül. Ám mint kiderült a barátnőjével beszélt. Aggódott érte mert mióta megérkeztek nem is hívta fel őt az énekes. Egyébként mint kiderült Lisa-nak hívják és az elmondottak alapján nagyon aranyos lány!
-És hogy ismerkedtetek meg? -kérdeztem Alex-től miközben a többiek keresztbe beszélgettek egymással. Csak elmosolyodott a mellettem ülő frontember majd mutatott egy képet a telefonjában. Alex és Lisa volt rajta ahogy ölelkezve állnak, elegáns ruhában.
-Végzős gimis bálon jöttünk össze. Azóta együtt vagyunk -mosolygott mire én csillogó szemekkel néztem rá. Végtelenül aranyos a történetük. Komolyan mintha egy filmből léptek volna elő. Pedig nem egy embert hallottam már akik azt állítják, hogy nincs olyan gimis szerelem ami mindent kibír. Alex és Lisa pedig erre sikeresen rácáfolt. Iszonyatosan romantikus történetük van!

Egy idő után már kezdett sötétedni és vele együtt jött a hideg is, ezért elindunlunk hazafelé. Pontosabban Calum-ékhoz mivel a srácok hívtak, hogy ott lesznek. Zack újra a hátára vett, pedig már nem is fájt annyira a bokám mint eleinte. Bár mondhattam neki bármit, akkor is ragaszkodott ahhoz, hogy vigyen. Viszont az út végénél már kitudtam harcolni, hogy had mennyek a saját lábamon. Ashton és Luke szívrohamot kapna ha meglátná, hogy Zack hátán utaztam. Na jó ez így hülyén hangzik. Szóval, hogy Zack a hátán vitt egészen Calum-ék házáig.
Már messziről lehetett hallani a dübörgő zenét (Paramore amit mellesleg imádok) így már mosolyogva léptünk be a házba. Bár igaz, hogy én még egy kicsit bicegtem, de már nem fájt annyira mint eleinte.
Mindenki a nappaliban punnyadt ám meglepetésünkre köztük volt egy rég nemlátott személy is. Calum testvére, ismertebb nevén Mali-Koa Hood.
Ahogy meglátott minket rögtön odafutott testvéréhez és Hannához, hogy jól megölelgesse őket. Mali Melbourne-ben él. Már lassan két hónapja elköltözött és csak nagyon ritkán jár haza. Jó volt látni Cal arcát, ahogy a meglepettség és az öröm mutatkozott meg rajta egyszerre. Aranyos volt ahogy örült a tesójának. Nem mellesleg Hannah is úgy örült Mali érkezésének mintha ő is része lenne a Hood családnak. Ami valamilyen szinten igaz is. Már lassan 10 éve legjobb barátok Cal-al ami már szinte olyan mintha a húga lenne. Jó mondjuk ez egy kicsit így bizarr mivel már jártak, de attól még nagyon szeretik egymást.
Gondolataimba merülve bicegtem Luke mellé és mosolyogva hozzá bújtam. Csak később vettem észre, hogy milyen morcosan néz rám amit hirtelen nem tudtam hova tenni. Mi rosszat csináltam?
-Mi történt a lábaddal? -kérdezte miközben a szóban forgó testrészemre mutatott.
-Elestem -mondtam szégyenlősen miközben lehajtottam a fejem.
-De azért megvagy? Fáj még? Ne kössük be? Vagy kérjek Cal-tól jeget? -zúdította rám a kérdéseit mire elkuncogtam magam.
-Jól vagyok, bár még egy kicsit fáj de már sokkal jobb. Nem kell semmi sem rá, majd otthon felpolcolom -mondtam miközben egy csókot leheltem ajkaira. Hiányzott már.