Wherever you are - Tizenegyedik

Ez egy kicsit nosztalgikus rész lett. Sok benne a visszaemlékezés ami Nora álmában jelenik meg. Remélem azért tetszeni fog és megint bocsánatot szeretnék kérni az miatt, hogy ilyen későn hoztam a részt! Jó kis esti mese lesz a részből megint!

Köszönöm a 42 feliratkozót és a kritikát amit kaptam! Az új trailer is elkészült már! Az oldal sávban megtekinthetitek mind a kettőt. Remélem az is tetszik majd valakinek!

Jó olvasást illetve hagyjatok magatok után jelet!

Puszi Lolo. xoxo

Adore You

Alig tudtam felfogni, hogy itt van nem, hogy még el is visz magával Londonba. Álmaim városába. Kedvenc foci csapatom településéhez, de főképp a srácokhoz!

-Óóh és tényleg! -kaptam észhez. -Mivel érdemeltem ki, azt, hogy elmehetek veled a turnétok egyik helyszínére? -kérdeztem miközben mélyen gyönyörű kék szemeibe néztem.

-Először is -mosolygott rám miközben a derekamon legeltette a kezeit. -Nagyon hiányoztál -puszilta meg az arcomat. -Másodszor pedig szülinapod lesz holnap -mosolygott. -Harmadszor pedig szeretném végre teljesíteni az egyik álmod!

Fogalmam sem volt, hogy mire gondol. Régen rendszerint hetente más volt a célom. Egyszer énekes, másszor focista akartam lenni így fogalmam sincs mire gondol pontosan.

-Pontosabban? -kérdeztem mire nevetve megrázta a fejét. -Oké akkor megyek pakolni -mondtam majd felcsoszogtam a szobámba és előrángattam a szekrényem aljából a kitűzőkkel teli bőröndöm.

Lassan elkezdtem belepakolni a ruháimat illetve három pár cipőt is. Egy sarut, bakancsot és egy Vans cipőt. Ki tudja milyen idő lesz?! Bár ha belegondolok, ott most nyár van így lehet előnyösebb lenne egy kicsit lazább cuccokat pakolni -gondoltam magamba mire kipakoltam az addigi ruhákat a bőröndömből majd kicseréltem őket pár rövidebb és vékonyabb darabra. Nem lett teli a bőrönd mivel sosem szoktam teli csomaggal menni sehova se. Tapasztalatból tudom, hogy hazafelé már tutira tele lenne és nem férnék el benne.

Lassan kibotorkáltam a csomagommal amit később Luke átvett tőlem. Anyu még intézett nekünk pár szót majd utunkra engedett minket. Furcsa volt ez a helyzet. Még nem volt rá alkalom, hogy Luke-al kettesben utazzunk valahova. Bár igaz, hogy Londonban ott lesznek a többiek (köztük a testvérem is) de mégis szokatlan volt. Nem mintha féltem volna, sőt inkább örültem neki. Mióta volt az az incidens a próbájuk előtt nem nagyon volt alkalmunk kettesben lenni. Így örültem, hogy most több mint 36 órát együtt fogunk tölteni. Bár kitudja...lehet a végére már elegünk lesz egymáshoz se fogunk szólni mire leszállunk.

Én minden bizonnyal végigfogom aludni az utat. Már újra érzem a fáradságot a testemben, legszívesebben már eltudnék aludni viszont nem akarok úgy, hogy tudom itt van mellettem Luke. Minden egyes percet kiakarom használni annak, hogy itt van megint. Csak sajna a fáradság bármikor közbeszólhat.

***

*2011. 12. 31.*

-Nora! -szólt Ashton a földszintről. Gondolom megérkeztek a hülye barátai és csak cukkolni akarna előttük. Jó igaz, eddig még nem beszéltem a fiúkkal így lehet jogtalan a 'hülye' jelző rájuk, viszont már nem egyszer láttam őket itt nálunk. Nincs egy hónapja se, hogy bevették Ash-t a bandába, de már nagyon sokszor próbáltak illetve hülyültek itt.

Csak egyszer ültem velük egy térségben, de akkor sem bírtam ki több mint két percig. Az egyik srác, ha jól emlékszem egy szőke hajú végig bámult. A másik kettő pedig azzal volt el, hogy hány gumi cukrot tudnak egyszerre bekapni. Ash pedig csak szüntelenül nevetett rajtuk. Szerintem észre sem vettem, hogy a szőkeség bámult. Mert bizony akkor nem nevetett volna annyira.

-Mi az? -kiabáltam le miközben az időt néztem. Már több mint másfél órája várok barátnőmre aki még mindig nem jött értem! Úgy volt, hogy velük szilveszterezek. Anyu is csak nagy nehezen engedett el. Mikor közölte, hogy elmehetek Brittany bulijába majdnem a nyakába ugrottam az izgalomtól. Nagyon örültem neki! Már a megbeszélt idő előtt két órával elkezdtem összeszedni a ruháimat és kiválasztottam melyikbe mennyek. Viszont ha eddig nem jöttek értem, később se fognak így inkább lementem a földszintre Ash-ékhez.

Mikor leértem a lépcső aljára kérdőn néztem testvéremre aki mögött, három fiú lassan végigmért.

-Eljöhetsz velünk is ha gondolod! Anyutól is megkérdeztem, felőle jöhetsz! -mondta miközben végignéztem rajtuk. Mindenki lazán volt öltözve. Már indulásra készen álltak, csak az én válaszomra vártak.

-Nyugi nem eszünk meg -mosolygott rám az egyik srác akinek meglepően fehér bőre és barna a haja.

-Rendben, elmegyek, úgy sincs már semmi programom -mondtam mire Ash elnevette magát. Igazából egyáltalán nem értem min nevetett. Ő olyan ember, hogy random semmin tud nevetni. Imádom a bátyám!

Lassan odaértünk a helyszínre ami igazából egy Sydney-i disco volt. Félve néztem Ash-re, mivel még nem múltam el 16, hogy beengedjenek. Viszont ha jól tudom, akkor rajtam kívül még két srác se töltötte be.

-Nyugi, felügyelettel beengednek -mondta majd megfogta a hátamat és úgy tólt előre. Ahogy a bejárathoz értünk, Ash benyögte hány belépőt kérünk majd igazolványok elkérése nélkül beengedtek. Fura hely az már biztos! Viszont meglepetésemre Brittany-t láttam meg a tömegbe "táncolni" ami hogy is mondjam, egy kicsit lesokkolt. Az alig 15 éves lány teljesen bepiálva vonaglik az emberek között. Mert, hogy az táncnak nem lehet nevezni az már biztos!

Végtelenül rosszul esett az, hogy itt láttam. Méghozzá úgy, hogy az volt, hogy együtt szilveszterezünk. Ennyit a 'legjobb barátnőről'.

-Ő lenne a legjobb barátnő? -kérdezte a szöszi piercinges srác.

-Csak volt -mondtam miközben felé fordultam. Teljesen meglepett a következő mozdulata. Aranyosan magához ölelt majd behúzott a táncolók közé. Mosolyogva és nevetve ráztam együtt a szöszivel majd kb három szám után leültünk a bár pulthoz és kértünk két kólát.

-Egyébként Luke vagyok -mosolygott. -Levágtam, hogy nem tudod a nevünket! -nevetett közel hajolva hozzám, hogy halljam amit mondd!

-Én pedig Nora! -mondtam mire bólintott.

-Tudom! Ash sokat mesél rólad -mondta mire elpirultam. Basszus miket mondhatott? Remélem nem égetett le! Már nem mintha bejönne Luke, de nem akarom, hogy cikizzenek. Mivel nem egy kínos sztorim van. -Nyugi nem olyan cikis történetek. Egy volt amit mesélt, az pedig mikor elaludtál festés közben és mikor felébredtél tiszta festék volt az arcod -nevetett mire még vörösebb lett az arcom.

-Jó akkor most te is mesélj valami cikiset magadról!

-Van két bátyám -mondta mire értetlenül néztem rá. -Ez szerintem eléggé ciki. Szar kicsinek lenni -mondta mire elnevettem magam. Még nem láttam ennyire édes srácot!

*2012.10.24.*

-Mi miatt ittad le magad tegnap? Nagyon megijedtem mikor felhívtál! -kérdeztem mire félve nézett rám. Valamit tutira titkol! -Szerelmi bánat? -kérdeztem rá, persze csak viccből mire beharapta az ajkát és eltekintett balra. NEM HISZEM EL! Luke Robert Hemmings végre szerelmes? -Tudtam hogy szerelmes vagy! -mondtam magamból kikelve mire ő ijedten nézett rám. Komolyan büszke voltam magamra. Hát nem rájöttem?!

-És te ennek örülsz? -kérdezte.

-Hát attól függ hogy kibe.. -mondtam miközben azon gondolkoztam, hogy ki jöhetne szóba nála. Talán az a szöszi csaj? Úúh megvaaan! Lehet megint Aleisha!? Bár mondjuk nem hinném, vele eléggé rossz vége lett. Egy év alatt szerintem bőven elege lett a csajból Luke-nak!

-Hát én elmondanám, de valaki nem engedi -mondta, mire én értetlenül néztem rá majd nem sokkal később kitört belőlem a röhögés.

-Kicsoda? -kérdeztem nevetve miközben próbáltam nyugtatni magam.

-Egy kis ember az agyamban -nyögte ki mire annyira nevettem már, hogy leestem a kanapéról és a földön térdelve fogtam a hasam. Nem sokkal később tudtam csak abbahagyni a nevetést majd újra leültem a kanapéra ahol átöleltem kissé másnapos barátomat. Alig egy éve ismerem és a legjobb barátom lett! Egyszerűen imádom ezt a sárcot!

*napjainkban*

Luke szemszög:

Alig fél órája voltunk a felhők felett mikor elnyomta az álom. Már korábban is észrevettem rajta, hogy alig tudja nyitva tartani a szemét. Csoda, hogy eddig kibírta.

Imádom ilyenkor nézni. Bár neki sosem vallanám be, hogy mennyire csodálom ilyenkor. Szerintem akkor mutatkozik meg az ember igazi önmaga mikor alszik. Minden rendülése mozzanata arról árulkodik, hogy ki is az az ember valójába.

Nora nyugodt alvó. Sose csikorgatja a fogait és édesen szuszog. Csak néha motyog valamit, de akkor is nagyon édes. Általában mindig felém fordulva alszik, ha pedig nem akkor csak is a fal mellett képes nyugodtan álomba szenderülni. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy miért ragaszkodik folyton ahhoz, hogy ő feküdjön az ágy azon oldalán ahol a fal van. Erre mindig azt feleli, hogy akkor mind a két oldalról teljesen biztonságban érzi magát. Egyfelől miattam, másfelől a fal miatt.

Kb hat óra múlva kelt fel. Addig én beszéltem a srácokkal és megvitattam a menedzserünkkel, hogy miért nem tudtam elmenni egy interjúra. Közben persze, folyton fent voltam minden közösségi oldalon és még egy Keek-et is csináltam. Főleg arról ahogy Nora mellettem alszik. Tényleg rohadt édes!

-Még hány óra? -kérdezte rekedt hangon. Csak rámosolyogtam majd nyomtam egy csókot az ajkára.

-Még kb 25 óra -mondtam mire vállamra döntötte kócos fejét miközben édesen szuszogott. Alig telt el 10 perc már újra aludt amit mosolyogva vettem észre. Nem sokkal később pedig már én is az álmok határát jártam, majd csak később léptem át azon.