Wherever you are - Tizennegyedik

Helloooka! Újra péntek van és én meg is jöttem a 14. résszel. Esküszöm ahogy ma felkeltem azt hittem, hogy csütörtök van. Így egy kicsit elvoltam tájolódva. Szó szerint megijedtem mikor megláttam a telefonomon, azt a szót hogy 'PÉNTEK'. Még a gépen is megnéztem a dátumot, hogy tuti fix legyen. És hát itt is van a rész! Nagyon szépen köszönöm az előző részhez kapott 5 kommentet! Nagyon örültem neki, és hiszitek vagy nem, de nagyon sokat segített az írásban az a pár szó. A mai rész egy kicsit lapos, eseménytelen viszont remélem így is örültök neki! És remélem ehhez a részhez is kapok néhány kommentet majd.

Puszi Lolo. xoxo.

A Day To Remember - End Of Me

Reggel arra keltem, hogy majd' megfagyok! Mondjuk nem meglepő mivel tél van. Viszont egyáltalán nem kellemes arra kelni, hogy már a vacogás határán vagy. Így inkább nyakig betakaróztam, ügyelve arra, hogy mindenemet fedje a takaróm.

Tegnap, éjjel értem haza. Szinte csak köszöntem anyuéknak és már be is dőltem az ágyamba. Nem lepődött meg, hisz már a telefonba elmeséltem neki mindent és még azt is közöltem vele, hogy amint hazaérek már megyek is aludni.

Ha lehet azt mondani, teljesen kikészített a repülőút. Hazafelé, egy szem hunyásnyit sem aludtam. Egyszerűen nem tudtam. Nem volt se idegesítő kisgyerek aki rugdossa a székemet, se nyál csorgató emberek a közelembe. Egyszerűen csak képtelen voltam aludni. Hiányzott Luke. Ashton. Calum és Mikey is. Csak nagyobb lett a hiány érzetem ezalatt a két nap alatt.

Ezek mellett meg még vagyok olyan szerencsés is, hogy a mai nap még iskolába is el kell mennem. Pluszba, még nulladik órám is lesz(kivételesen). Egyszerűen utálom azokat a napokat amikor nincs itt Luke. Se Ashton. Se Calum és Mikey.

Szerencsémre tudtam kb még 5 percet aludni mielőtt megszólalt volna az ébresztőm. Meglepő milyen sokat számít reggelente plusz 5 perc alvás. Ahogy felnyitottam a szemeim hirtelen nem is láttam, hol a telefonom, nem hogy még hol állítsam le a csörömpölést ami általában felver reggelente. Homályos tekintettel próbálgattam elhúzni a kicsinek nem mondható vekkert a képernyőn viszont mikor már negyedjére se sikerült idegesen a telefon közelébe bújva húztam el az ujjam lassan rajta.

Végre sikerült!

Lassan kimásztam az ágyamból viszont tartottam attól, hogy ha továbbra is a közelébe leszek a pihe puha ágyamnak még a végén kísértésbe esem és visszabújok aludni. Már tapasztalat! Így gyorsan felálltam onnan és ruhák után kezdtem kutakodni. Lassan találtam is pár darabot amit kigondoltam mára majd fel is kapkodtam őket. Gyorsan elrendeztem magam a fürdőbe majd lementem a konyhába reggelizni.

Miután megettem kb 5 -kisebb- pogácsát megindultam a suli felé. Út közben találkoztam Tamival is aki boldogan szökdécselt mellettem egészen a suliig. Imádom ezt a csajt! Kész energia bomba! Kár, hogy én ezt nem mondhatom el magamról reggelente. Sőt..szinte sose. Oké! Lusta vagyok...bevallom!

Utolsó előtti órámról jöttem ki éppen mikor valaki megragadta a kezem és maga felé fordított. Hirtelen megijedtem, mivel nem tudtam ki lehet az. Mindenkire gondoltam csak pont arra a személyre nem aki előttem állt. Ben volt. Igen, már megint ő.

-Figyelj Nora! Bocsi, hogy olyan bunkó voltam még a múltkor -mondta mire én csak rámosolyogtam. Egyszerűen nincs kedvem hozzá. Lefárasztottak az óráim, ami között volt egy emelt fizika is! Istenem, szerintem nem tudtam mire vállalkozom mikor bevállaltam emelt órába a fizikát.

-Nincs semmi baj Ben -mondtam mire megjelent az arcán az a bizonyos 1000W-os mosolya.

-Hogy vagytok Luke-al? -kérdezte mire értetlenül néztem rá. -Ja bocsi, csak hallottam, hogy voltál Londonba.

-Igen voltam, és ott volt a testvérem és még két banda társuk is -mondtam. -Egyébként csak is a fiúk kedvéért mentem el. Meg persze kár lett volna kidobni pár Chelsea jegyet, mivel rajtam kívül talán csak Calum szereti a focit -mondtam oda se figyelve miket osztok meg vele.

-Ja tényleg mert születésnapod volt! -mosolyodott el mire én csak bólintottam. -Ezért el kell jönnöd velem egy palára!

-Hogy mire? -nevettem miközben persze már javában sétáltunk át a következő teremhez, mivel becsöngettek.

-Palacsinta, tudod sokat szoktunk oda járni. De a szülinapod miatt meghívlak egyre! -mosolygott.

-Ja! Értem! -mondtam. -Viszont nem lehet, mivel edzésem lesz! -mondtam ki az első érvet arra, hogy miért nem tudnék elmenni vele. Egyáltalán nincs kedvem még suli után is az ő arcát nézni. Jó tudom, hogy ez így bunkóság, viszont ismerem Ben-t annyira, hogy ő ezt később visszakérje majd valahogy.

Pechemre még matekra is követett, mivel ez az óránk együtt van. Király! Plusz-ba nem ám a helyére ült volna, hanem sokkal inkább mellém. Szerencsémre egész órán dumált, ami által nem értettem semmit abból amit a tanár mondott. Szuper, akkor megint görnyedhetek felette otthon. Régebben könnyebb volt, mivel Luke sokat segített, viszont így hogy szinte már alig vannak itthon nem tud. Ha együtt is vagyunk, inkább egymással foglalkozunk mint azzal, hogy megértesse velem a matek rejtelmeit. Ezért is próbálok folyton figyelni órán, hogy otthonra kevesebb tanulnivalóm maradjon. Na nem mintha stréber lennék, de nem akarom, hogy anyu azt higgye, hogy az hogy együtt vagyok Luke-al a tanulás rovására megy.

Ugyanis ez volt szinte az első feltétele akkor mikor elmondtam neki a dolgot. "Kislányom, nekem nincs semmi bajom addig míg a tanulás rovására nem megy a dolog!"-mondta anyu még anno.

Fáradtan értem haza majd dobtam le a táskámat a szobám legtávolabbi sarkába. Látni se akartam per pillanat. Gyorsan előkaptam a telefonomat, majd elkezdtem számolni, hogy most hány óra lehet Londonba. Miután elvégeztem a fejemben a számolást rájöttem, hogy semelyik eszement srác se kelne fel fél hatkor így elvetettem azt az ötletemet, hogy felhívom Ash-t. Pedig most jól jött volna, ha tudok vele beszélgetni.

Lekecmeregtem a lépcsőn majd lehuppantam a nappali kanapéjára. Harry is ott volt. Pont videójátékozott, amire édesen kinyújtott nyelvvel koncentrált. Odamentem hozzá (mivel a TV előtt ült kb fél méterrel) majd nyomtam a feje búbjára egy puszit. Hirtelen megugrott az ijedségtől majd felszisszent. Értetlenül néztem le rá mire ő hadarni kezdte.

-Most elrontottam miattad! Pedig már nem kellett volna sok és megdöntöm Luke rekordját!-mondta de meglepetésemre a végét már úgy mondta, hogy nevetett.

-Bocsi öcsi -mondtam miközben ledőltem a kanapéra ezzel elfoglalva az összes helyet. Kis idő után éreztem, hogy valaki rám ült. Nevetve néztem hátra mire Harry mosolygós fejével találtam szembe magam. A kis szaros rám ült! Na neked annyi! -gondoltam magamban.

-Ne nevess! -mondtam persze közben én is elnevettem magam. Magam alá gyűrtem az öcsköst majd elkezdtem csikizni. Úgy ismerem mint a tenyeremet így azt is tudom, hol vannak a legérzékenyebb pontjai. A hasára és a talpára a legérzékenyebb. Nem beszélve a nyakáról. Gyorsan elkezdtem csikizni mire az egész ház gyerek zajjal töltődött meg. Szinte már fájt a fülem tőle viszont megérte. Már könyörgött, hogy álljak le mire megkegyelmeztem és elengedtem. Lihegve nézett rám kb 2 percig majd letámadott és végigdöntött az ágyon, mire most ő kezdett neki a "csiki csatának".

Oké, kb lesüllyedtem egy 6 éves szintjére. De nem bántam!

Kb 3 percig harcoltunk egymással mire anyu nyitott be a házba.

-Gyerekek! Már kintről lehet hallani a hangotokat! -mondta miközben a fejét rázta. Teli szájjal mosolyogtunk rá mind a ketten mire elnevette magát.

-Hoztál nekem színes papír lapokat? -kérdezte Harry anyutól nagy érdeklődéssel. Gondolom, fontos dologra kell neki. Amúgy szerintem nem érdekelné ennyire pár színes papír lap.

Anyu lassan megrázta a fejét mire egyik pillanatról a másikra eltűnt a mosoly az arcáról. Szomorúan néztem az öcsémre majd meglepetésemre elejtett egy könnycseppet. Hoppá. Akkor tényleg nagyon fontos lehetett.

-Elmenjek neked venni színes papírt? -kérdeztem tőle mire bőszen bólogatni kezdett. Megsajnáltam szegényt. -Elmegyek, de cserébe el kell jönnöd velem! -kötöttem ki mire megrántotta a vállát és már indult is a cipőjét felhúzni.

Kaptam anyutól egy kevéske pénzt ami elég a csomagra és még ha kipótolom pár cent-el akár még beleférne egy csomag gumi cukor is. Gyorsan elkészülődtem én is majd Harry-vel az oldalamon elsétáltunk egy sarki abc-be ahol mind a kettőt beszereztük.

-Kérsz? -kérdeztem öcsémtől miközben felé nyújtottam a csomag színes gumi macit mire ő egy maréknyit kivett a csomagból.

-Azért vettem ki ennyit, mert nem csináltál nekem múltkor kakaót. Pedig elég hangosan mondtam, hogy halld -mondta miközben én már tiltakozni szerettem volna viszont leintett. Oké! Harry itt a főnök.

-Egyébként mire kell a papír? -kérdeztem miközben egyszerre három gumi cukrot dobtam a számba.

-Egy levélhez -mondta. Áhááá! De édes! Szinte biztos vagyok benne, hogy egy kislánynak csinálna valami édes levelet. Oké, az öcsém egy Casanova!

-Hogy hívják? -kérdeztem rá mire ő kikerekedett szemekkel nézett rám. Ledöbbent a tudattól, hogy szinte rögtön rájöttem a szándékára. Viszont már megöl a kíváncsiság mit válaszol rá.

-Honnan tudod, hogy szerelmes levél lenne? -kérdezte mire én felkuncogtam.

-Onnan, hogy most árultad el -mosolyogtam rá mindentudóan mire megforgatta a szemeit. -Szóval ki? -kérdeztem mire fülig pirult.

-Stephanie McClure -motyogta a kislány nevét mire nekem rögtön beugrott egy aranyos kis szőke, fürtös hajú lány képe.

-A testvére az osztálytársam -mondtam miközben sóhajtottam. Nem hiszem el, hogy mindenhol ott kell lennie annak a srácnak. Ugyanis Stephanie testvére, Ben. Ben McClure. A nyomulós, palacsinta mániás, gazdag, elkényeztetett, bunkó...na jó elfáradtam. Ezt lehetetlen lenne befejezni.

Gondolat menetemet végül telefonom eszeveszett csörgése zavarta meg. Kikaptam a zsebemből majd Luke nevét láttam meg a képernyőn amit persze rögtön fel is vettem.

-Szia Édes! -hallottam a hangján, hogy mosolyog.

-Szia! -köszöntöttem majd egy nagyot ásítottam.

-Baj van? -érdeklődött mire megrázva a fejem válaszoltam egy 'Nem'-el. -De valami tuti van csak nem akarod elmondani -állította. Bár egy részben igaza van, de nagy részt pedig nem. Igazából Ben-el van csak bajom, folyton csesztet. Matek órán is folyton arról beszélt, hogy ő mennyire rendesen bánik a lányokkal na meg, hogy ő még csak eddig három lánnyal feküdt le. Kicsit sem akart bevágódni, viszont próbáltam inkább csak elengedni a fülem mellett a mondatait. Tudom, hogy velem nem tudja majd elérni a célját. Nem fogok vele ágyba bújni. Az tuti fix!

-Nem nincs semmi baj, csak fáradt vagyok -válaszoltam. -Hosszú volt a nap a suliba és még a tanárok is lefárasztották az agyam -mondtam mire csak 'hümm'-ögést hallottam a vonal másik végéről. -Veletek mizujs? Mikor lesz koncertetek? -kérdeztem mire ő készségesen válaszolgatott is.

Egy ideig elbeszélgettünk majd csak akkor bontottuk már a vonalat miután már hazaértünk. Harry is elfoglalta magát a kis levele gyártásával így én is nekiláttam a tanulásnak.

Imádom a sulit!(remélem érezhető a szarkazmus) És hiányzik Luke!

UI.: Ne feljtsetek belépni a blog facebook csoportjába!