Wherever you are - Karácsonyi különkiadás

Mint mondtam egy kicsit késni fog a karácsonyi ajándékotok, de még talán ídőben vagyok vele. Mert ha úgy nézzük még mindig tart az ünnep!

Szóval ezúton is szeretnék nektek nagyon boldog karácsonyt kívánni! Remélem sok ajándékot kaptok illetve adtok!

Puszi mindenkinek! Lolo. xoxo

Jó olvasást!

All Time Low - Fool's Holiday

2012.12.22.

Karácsony. Ausztráliában és a többi déli országban teljesen más mint néhány európai államban. Itt a gyerekek nem hóesésre ébrednek, és nem építhetnek hó embert. Helyette napozunk és a strandon töltjük az ünnepeket. Nálunk általában ilyenkor szokott a legmelegebb lenni, ugyan is itt nyár van. Mindig is irigykedtem az északi országokra, mivel ott esett a hó, amin akár szánkózhattak és hó angyalkákat is csinálhattak.

Bevallom még sosem láttam havat élőben, Ashton műhóját kivéve, de az semmi az igazihoz képest. A legjobban arra vágyok minden karácsonykor, hogy végre érezhessem ahogy a hó elolvad a mancsaim között. Lehet néhányan hülyének néznek miatta, viszont nekem minden álmom ez volt az ünnepek idején.

Ebben az évben azonban Ashton nélkül kell karácsonyoznunk, ugyan is Ők Londonban töltik az ünnepeket. A bátyám már tegnap óta zsong a dolog miatt. Fütyörészve pakolt tele vagy három bőröndöt aminek több mint a háromnegyede valami felszerelés, és majd csak 29.-én érnek haza.

-Esküszöm nem lehet úgy kimenni a folyosóra, hogy ne essek hasra a hülye bőröndjeidtől! -háborogtam miközben a mai nap folyamán, már vagy hatodszorra estem majdnem pofára Ashton bőröndjei miatt.

-Tedd arrébb őket ha zavarnak! -reagált bátyám az előbbi mondatomra a szobájából kikiabálva. -Egyébként jó lenne ha te is elkezdenél végre pakolni -mondta mire csak megforgattam  szemeim.

Nem értem mit pakolásszak, nincs is akkora kupi a szobámba. Maximum néhány ruhadarab van elő. Na jó szinte az egész szekrényem, de még nagyon lusta vagyok elpakolni akármit is. Na meg pont ő beszél nekem, akinek a szobája folyton úgy néz ki mintha kitört volna benne a harmadik világháború.

-Mi a francnak pakoljak?! Úgy sem jön hozzám senki, és még ráér! -mondtam mire Ash felhúzott szemöldökkel nézett ki a szobájából, egyenesen rám.

-Bazdmeg Nora, hogy neked mindent úgy kell a szádba rágni -rázta a fejét miközben kijött a szobájából majd bement az enyémbe. Kinyitotta a szinte üres szekrényemet majd előhalászta belőle az egyik legnagyobb bőröndömet. Értetlenül néztem rá miközben ő sorra cipzározta ki a nagy csomagot. -Tessék! Lehet pakolni! -mondta miközben én még mindig totálisan értetlenül néztem rá. -Annyira szeretem, hogy mindent megértesz elsőre! -röhögött ki miközben az értetlen arcomat nézte. -Csak, hogy segítsek elmondom, hogy te is jössz velünk Londonba -mondta mire hirtelen nem is jutott el az agyamig az információ, és csak később esett le amivel együtt kikerekedett szemekkel néztem az előttem álló bátyámra. Hirtelen nem is tudtam mit mondjak. Teljesen lesokkolt azzal amit mondott. El. Sem. Hiszem!

-A jó büdös.....Tuti csak viccelsz! -mondtam még mindig meglepetten és lesokkoltan. Tuti valami rossz vicc csak. El sem merem hinni, mert mire beleélném magam a dologba, nevetve közölné velem, hogy ne is álmodjak róla.

-Őőő -gondolkozott el mire az én szám szinte azon nyomban lekonyult. -Nem -mosolygott mire én szorosan magamhoz öleltem.

Oké, úgy tűnik ebben az évben nagyon jó lehettem, ha Angliában tölthetem a karácsonyt!

***

Mára már mindennel kész voltunk. Az egész család bepakolta a fél ruhatárát az útra, ugyanis nem csak én megyek Ash-el Londonba, hanem anyu és Harry is. Az öcskös teljesen fel volt pörögve a hír hallatán, amit mellesleg már vagy másfél hete tudott. Csak én vagyok ekkora nyomi, hogy nem esett le elsőre a dolog? Hát úgy látszik igen.

Az egész repülőtér tele volt. Meg sem lepődtem a nagy tömegen, viszont így százszor jobban odakellet figyelnem minden holmimra. Féltem, hogy majd valami zsebtolvaj elveszi a jegyemet vagy éppen valami cuccomat a bőröndömből. Az ilyen emberektől minden kitelik, még karácsonykor is!

Gyorsan megvoltunk mindennel és már csak a gépünkre vártunk. Hihetetlenül féltem attól a csipogó kaputól. Könyörögtem, hogy ne jelezzen mikor átmegyek alatta, mivel nagyon féltem, hogy a végén majd pucérra vetkőztetnek mindenki előtt. Igazából fogalmam sincs, hogy mennek itt a dolgok mivel még sosem repültem. De minden esetre mikor leesett, hogy nem csipogott a kapu, mintha mázsás súlyok estek volna le a vállamról. Luke szépen ki is röhögött miatta, mivel pont utánam jött. Úgy csinált mintha már ezerszer repült volna, de tudtam, hogy neki is ez lesz csak az első.

Épp hogy megérkeztünk a hotelba és kipakoltunk megláttuk ahogy elkezdett szállingózni a hó. Csillogó szemekkel néztem ki az ablakon azzal a bizonyos 1000W-os mosollyal az arcomon. El sem mertem hinni ezt az egészet. Pár nap alatt megvalósult az az álmom amire kislány korom óta vágyom.

Luke is mosolyogva nézett, hol rám, hol a szállingózó hóra. Ugyan is pont nálam volt mikor észrevettem a jelenséget és Ő is mint egy öt éves, együtt örült velem.

Pár óra múlva mikor már nagyobb lett a hó kupac az utak szélén, és mikor már az összes park megtelt hó embert építő boldog gyerekekkel, mi is kimerészkedtünk a hidegbe. Előtte persze jó melegen felöltöztünk. Furcsa volt a nagy hideg mivel nálunk szinte sosincs ilyen fagy. Persze ugyan úgy vannak viharok és nagy szél fújások, de ilyen hidegre még nem volt példa Ausztráliában.

Az összes szülő a hotelban maradt, csak az elején jött velünk Liz, hogy tudjon készíteni néhány képet, de aztán vissza is ment a meleg szobába. Az első utunk a közelben lévő Hyde park volt ami a Grosvenor House-tól (a szállodától) kábé 10 percre lehetett. Minél közelebb értünk annál hangosabban lehetett hallani a sok gyerek kacajt. Már a hallatától mosoly húzódott a számra, ezt a pillanatot pedig szépen tönkre is tette egy hógolyó ami a kapucnimtól a nyakamhoz gurult. Úgy megijedtem, hogy felsikítottam. Nagyon megijedtem, nem beszélve arról, hogy a hideg, másodpercek töredéke alatt futott végig a testemen az olvadt hó miatt. Szerencsémre Calum rögtön a segítségemre sietett és kivette a jókora gömböt a nyakamtól majd visszadobta a felküldőhöz. Meglepetésemre Luke volt az.

Nem is kellett sokáig gondolkoznom azon hogyan vágok vissza neki. Szinte rögtön nekiszaladtam és vele együtt elterültünk a friss hóba ami addigra már a bokánkig ért, jelen esetben pedig addig, hogy simán befedte volna Luke-ot is. Nevetve kezdtem gyorsan rákotorni a körülöttünk lévő havat, viszont nem sokáig élvezhettem a fölényemet mivel pillanatok alatt maga alá gyűrt és kezdte el azt amit az előbb én kezdtem el.

Csak pár percig csinálta majd felsegített a hóból. Meglepetten néztem végig magamon, hogy az eddig fekete kabátom most már sokkal inkább fehér. Szerencsémre Luke segített leporolni rólam a havat mialatt a kezem teljesen átfagyott. Én pedig természetesen a hotelben hagytam a meleg kesztyűmet. Luke rögtön észrevette a már szinte vörös kezemet ezért egészen a parkig az Ő kesztyűjében feszítettem. Bár nem értem, hogy lehet egy kesztyűben feszíteni, de én abban a pillanatban úgy éreztem mindenre képes vagyok. És igen! Feszítettem a kesztyűbe!

A parkba sikeresen elvegyültünk a hó embert építő és hógolyózó gyerekek között. Bár sokan hülyének néztek minket abban a pillanatban egyikünket sem érdekelte. Harry is csodásan érezte magát velünk, és van egy olyan érzésem, hogy majd még emlegetni fogjuk ezt a napot. Mert kijelenthetem, hogy eddigi életem legjobb karácsonyát töltöttem itt! Londonban, a családommal és a srácokkal akik már a második családomnak számítottak.

-Boldog Karácsonyt Hemmo -mosolyogtam Luke-ra miután újra a hóba döntöttem. Nevetve nézett rám miközben nyomott egy puszit az orrom hegyére.

-Neked is boldog karácsonyt Kicsi lány! -mosolygott.

Boldog Karácsonyt mindenkinek!!!