2016. október 25., kedd



Update...

Sziasztok!
 Már régóta gondolkoztam rajta, hogy mekkora szemét vagyok már, hogy így itt hagytam ezt a blogot, és azon is, hogy valami nincsen rendben. Aki az elejétől követte a blogot, tudja, hogy míg az első évadot írtam sosem késtem a részekkel, mindig precízen megvolt írva már előre pár rész és ha valami közbe is jött, mindig volt egy megmentő bejegyzésem, viszont ez a második évadnál valamiért már nem így volt. Folyton késtem a részekkel, linkeltem, nem akartam írni, nem volt ihletem és még sorolhatnám, viszont a lényeg az, hogy rájöttem az okra, arra az okra, hogy miért nem akartam sosem írni erre a blogra.
 Azért mert már nem éreztem magaménak. A nyáron nagyon sokat próbálkoztam, de egyszerűen nem sikerült megfogalmaznom egy épkézláb mondatot sem, így inkább abbahagytam. Viszont most eljutottam arra a pontra, hogy bejelentsem, újrakezdem a történetet egy bizonyos résztől, pontosabban az első évad huszonkettedik részétől!
 Igen ám, viszont ez sajnos még mindig nem jelenti azt, hogy ezen túl újra, minden pénteken friss résszel várlak majd benneteket. Ugyan is nem szeretnék még egyszer ebbe a hibába esni, illetve nem szeretném azt sem, hogy ez az egész „Update” folyamat majd a tanulásom rovására menjen, ugyan is első sorban most az a legfontosabb számomra, hogy majd év végén sikeres érettségivel lépjek ki az iskolám ajtaján.

2 megjegyzés:

  1. Ahhh. Először is örülök hogy visszatértél. Megértelek hiszen én is most fogok érettségizni és fontos a tanulás. Tudom azt is hogy milyen rossz amikor nem jön az ötlet. Én is irogatok főleg magamnak dalokat, történeteket, verseket. De nem megy mindig és sosem lesz tökéletes mert mindig találsz benne vmit ami nem tetszik. Én bízom benne hogy megtalalod önmagad vagy felfrissulten belevagsz megint. Nem nehéz ujrakezdeni hiszen van tehetseged hozzá. Ne hagyd karba veszni. Remélem nem voltam túl nyálas :)
    Varunk (én legalábbis biztosan) sok szeretettel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      El sem hiszed mennyit jelent nekem az amit írtál! Sokszor újra és újra elolvastam az üzenetedet, belőle merítettem erőt a folytatáshoz. Bár az is igaz, hogy sokszor elbuktam. Voltak olyan napok mikor csupán csak egy mondatot írtam. Viszont mikor megálltam, mindig ti jutottatok eszembe. Az a sok ember aki régen tűkön ülve várták az új részt.
      Köszönöm a sok bókot! Nagyon jól estek!
      Puszillak:
      Loretta

      Törlés